Lana tollából blog, Tahiti fonallal kapcsolatos gyakorlati tudnivalók

Lana tollából – Tahiti fonal 1. Gyakorlati tudnivalók

A Tahiti, mint igazi nyári fonal 2014-ben jelent meg a Schachenmayr-nál, és rögtön nagy népszerűségre tett szert, egyrészt gyönyörű színei, másrészt vékonysága, kellemes pamut textúrája, illetve a hosszú színátmenetek különleges hatása miatt. Szerencsére azóta is minden évben bővül a kínálat, és az eredeti, két színárnyalatot ötvöző festés mellett megjelentek a rövidebb, sok színt felvonultató, sőt idén már a kéttónusú, de rövidebb átmenetes változatok is.

Ha színátmenetes fonalat használunk, a kötésben járatlanokat elkápráztatja ügyességünk, hiszen úgy tűnhet, a színeket mi magunk válogattuk össze és kötöttük meg egy pulóverré – holott maga a gombolyag az, amelynek szálain egymást követik a színek. Ma már rengeteg típussal találkozhatunk, a Tahiti a kifejezetten hosszú átmenetűre festettek közé tartozik, ráadásul nem követik egymást a színek teljesen azonos távolságban.

A Schachenmayr sok, látványos modellt tett közzé, melyeket a Kötött kedvenceink magazin is rendszeresen bemutat. Ugyanakkor van a fonal használatának néhány trükkje, amit nem árt, ha tudunk, ellenkező esetben csalódás érhet, mert az elkészült modell nem lesz olyan, mint amit megálmodtunk, vagy a képen látható.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a színkártyán vagy a gombolyag címkéjén látható sávos minta simakötéssel, adott szélességű munka elkészítésével jön létre „magától”. Természetesen érdekes hatást érhetünk el más kötésmintákkal, vagy horgolással is, de ekkor változhat a sávok szélessége. Íme két példa a „pop” árnyalatra – kötve, illetve horgolva:

A színsávokkal kapcsolatosan (főként kötés esetén) az egyik megoldandó feladat, amit már a Letiziából készült pulóver esetén is említettem, az eltérő szélességű munkadarabok – azaz tipikusan az eleje/háta és az ujjak, illetve a nyakkivágás melletti vállrész – készítése. Az elején vagy hátán elért sávos hatást nem fogjuk tudni automatikusan azonos szélességben megvalósítani az ujján is, hiszen az kb. fele annyi szemszámmal kezdődik, mint az eleje, háta, tehát dupla szélességű színsávot fogunk kapni. A vállak esetében, amelyek negyedannyi szemből állnak, ez ugyanígy igaz.

Az általam alkalmazott megoldás a következő: a fonalat elvágva és a gombolyagot a megfelelő árnyalatú részhez tovább tekerve folytatom a munkát. Az árnyalatok szabálytalan festése ezt néha egy kicsit megnehezíti, és a végén több szálat kell eldolgoznunk, de szerintem ez a legbiztosabb módja annak, ha egy szimmetrikus modellt szeretnénk létrehozni, ahol az egyes színsávok mind az ujjakon, mind az elején/hátán nagyjából egymás mellé esnek.

A fonal kezelésének további praktikáiról a következő posztban esik szó!

Hasonló írások

Írd meg hozzászólásod