Az előző posztban a színátmenetes Tahiti fonalról, és arról esett szó, hogy hogyan tartsuk meg a széles színsávokat az eltérő szélességű munkadarabok kötése során.
Ehhez kapcsolódik az a helyzet is, amikor az egyik gombolyagunk elfogy, és egy újat kell kezdenünk. Ha egy egész csomag (10 db) fonalat vásároltunk, lehet, hogy szerencsénk van, és a mellette lévő gombolyag pont ott kezdődik, ahol az előzőt elvágták. De akkor se essünk kétségbe, ha ez nem így van, ekkor is kiválóan alkalmazható a „tekergetős” technika – azaz az új gombolyagot letekerjük addig, ameddig a megfelelő árnyalathoz érünk, amivel folytathatjuk a munkát.
Ugyanígy járhatunk el, ha az elejét és a hátát szeretnénk azonos színsávokkal elkészíteni (az oldalak összevarrásánál engem nagyon zavar, ha különböző színek kerülnek egymás mellé). Ilyenkor is nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a gombolyag nagyjából azonos részén kezdjük mindkét részt. Ezért én már a munka megkezdése előtt kiválasztom azokat a gombolyagokat, amelyek láthatóan nagyjából ugyanott kezdődnek, és egyiket az eleje, másikat a háta kezdéséhez használom fel. Szerencsére a Tahiti gombolyagjai elég hosszúak (kb. 200 méter), így általában kettő elég belőlük az elejéhez/hátához, tehát csak egyszer kell megkeresni a folytatást.
Ha külön készítünk passzét a nyakára, karöltőre, esetleg gomboláspántot, akkor erre a célra érdemes azonos színből (tehát a gombolyagon belül az egyik színből, annak is vagy a világosabb vagy a sötétebb árnyalatából) megfelelő mennyiséget félretenni. Vagy, ha van hasonló árnyalatú és vastagságú más, egyszínű pamutfonalunk, azt is használhatjuk.
Amíg meg nem jelentek az újabb, rövidebb átmenetes árnyalatok, a fentiek miatt a Tahiti kötésekor a következő „fogásokat” alkalmaztam: elsősorban körben kötöttem – ami miatt a sávok természetesen keskenyebbek lettek, viszont az eleje-háta eltérés problémája nem jelentkezett, és ha megtaláltam a következő gombolyag megfelelő részét, hosszan köthettem újból megszakítás nélkül. Az alábbi tunikát oda-vissza kötöttem, a ruhát pedig körben, jól látható a sávok eltérő szélessége:
Másrészt főként ujjatlan felsőket, topokat kötöttem, ami nyáron egyébként is magától értetődő, és ebből a nagyon vékony pamutfonalból készítve meleg időben is kellemes viselet. Ha mégis kötöttem ujjat is, azt nem külön, hanem egyben az elejével, illetve a hátával, T-vonalban.
Ezeken kívül egy plusz gombolyag nem árt a megadott anyagszükségleten felül, amelyből kipótolhatjuk a színeket.
Nagyon kíváncsi vagyok a legújabb, rövidebb átmenetes színekre, amelyekből talán már egy hosszú ujjú kardigán elkészítése is egyszerűbb lesz.
A nyár folyamán részletesen bemutatom a Tahitiből készült munkáimat, és a megmaradt, letekert fonal hasznosítására is van egy ötletem!
