A kötött kardigán ruhatárunk nélkülözhetetlen darabja, és aki maga is tud és szeret kötni, biztosan készített már nem is egyet. Ugyanakkor én azt tapasztaltam, hogy ha gombokkal készül, a gomblyukak, illetve passzé gyakran megnyúlik, a záródás nem lesz egyenletes akár már a kötéskor, akár később, a használat során.
Ezért keresetem más megoldást, és a cipzár mellett döntöttem, mert ez a legpraktikusabb, és bár kicsit több munkát igényel a bevarrása, ha odafigyelünk, az eredmény garantáltan szép lesz, és a használat sem változtat ezen.
Jónéhány cipzáras kardigánt kötöttem már az évek során, és az ezekből leszűrt tapasztalatokat szeretném most megosztani. Az utolsó tipp csak a mintás (pl. csavart, norvég) kardigánok készítésére vonatkozik. Ha egyszínű, vagy sűrűn melírozott fonalból, sima- vagy pl. rizskötéssel kötünk, kicsivel egyszerűbb a dolgunk, de a hosszabb színátmenetes fonalaknál már arra is kell figyelnünk, hogy az egyes színek is találkozzanak.
- Először mindig a két elejét készítsük el, hogy a cipzár méretének pontosan megfeleljen a hossz! A cipzárokat sztenderd méretekben gyártják, általában 5 cm-rel hosszabb a következő méret. Ha a kötéspróbánk nem teljesen egyezik a leírással, vagy a megtervezett hosszal, könnyebb így javítani, alakítani a munkán, mintha még a hátát is le kellene bontani, mert túl hosszú vagy rövid lett.
- A cipzár bevarrásához a szélszemen kívül hagyjunk 1-2 szemet (pl. 2 sima, vagy 1 sima és 1 fordított), amelyre nem kötünk mintát. A szélszem önmagában kevés ahhoz, hogy megfelelően rá tudjuk dolgozni a cipzárat.
- A szélszemet csak minden második sorban kössük le a cipzáras részen, azaz ún. láncszegélyt vagy láncszemes szegélyt készítsünk (a sor elején lekötjük, a sor végén viszont csak átemeljük a szélszemet). Ha minden sorban lekötjük a szemet, akár simakötéssel, akár úgy, hogy minden sor végén sima szemként kötjük le, nem fog szépen felfeküdni a cipzárra, pöndörödik, hullámos lesz.
- A munka hosszánál vegyük figyelembe, ha a nyakkivágásra még passzét szeretnénk kötni – tehát a nyakkivágás kerekítését a cipzár végétől a kívánt passzé magasság leszámításával kezdjük meg. Ez kapcsolódik az 1. pontnál leírt méretezési feladathoz, tehát ha pl. van egy 50 cm-es cipzárunk, és 10 cm mély nyakkivágást szeretnénk 2 cm-es passzéval, akkor az eleje kötése során 48 cm-nél kell elkezdenünk a nyakkivágás kerekítését.
- A cipzár felső végét (ahol már nincs húzózár) a varrásnál vissza kell hajtani – ezt is vegyük figyelembe a hossznál – lásd az 1. és 4. pontot. Ez a rész ugyanis már nem számít bele a cipzár megadott hosszméretébe, kb. 3. cm pluszt jelent, azonban ha ezt is kihasználjuk, a cipzárt nem fogjuk tudni teljesen felhúzni.
- Akár géppel, akár kézzel varrjuk be a cipzárat, figyeljünk arra, hogy mindig ugyanabba a szembe öltsünk (azaz pontosan az előző öltés szeme fölött lévő szembe), ez jelentősen megkönnyíti, hogy egyenesen varrjunk, és a kötött részen sem lesznek girbegurba öltések.
- A cipzár szövött részén található sávot szintén használhatjuk segítségként, „sorvezetőként” a bevarrás során, hogy biztosan egyenes legyen a munkánk, illetve hogy a cipzár mindkét szára ugyanolyan távolságban legyen a kötött résztől.
- Ha a cipzár egyik szárát már felvarrtuk, húzzuk össze a másik szárával, és pl. gombostűvel jelöljük meg azokat a pontokat, ahol az eleje két oldalán lévő mintáknak szemközt találkozni kell, vagy egymás mellé kell esni. A kötött munkában óhatatlanul előforduló egyenetlenségek éppen elegendőek lehetnek ahhoz, hogy elcsússzanak a motívumok, és ez nagyon zavaró. A másik szár felvarrása során a jelöléseket igazítsuk a minta kívánt részéhez.
Remélem a fenti tippekkel már bátrabban vágtok bele egy cipzáras kardigán vagy kabát kötésébe!